Szentjakabi Bencés Apátság Romkert
LOGO Szentjakab
7400 Kaposvár, Várdomb utca 1.
+36 20 287 9323

Szentjakabi Bencés Apátság

Somogy megye egyik legszebb és legfontosabb műemléke, mely Kaposvár városközpontjától keletre, a Zselicség és a Kaposvölgy találkozásánál található.

Jegyárak

Felnőtt
1500 Ft

Nyugdíjas, diák és csoportos (10 fő felett) 50% jegy
800 Ft

Múzeumpedagógia

Múzeumpedagógiai foglalkozásokkal kapcsolatban érdeklődni és bejelentkezni az alábbi telefonszámon lehet.

+36 20 287 9323

Ismertető

Az 1061-ben alapított, egykor Zselincszentjakabinak hívott apátság, hazánk első magán alapítású bencés monostora volt. Az apátsági templom helyenként több méter magasan fennmaradt falai hatalmas értékkel bírnak, 11. századi építészetünk kevés megmaradt emléke közé tartoznak.

 

Az apátság területén több alkalommal zajlottak régészeti feltárások. A Szentjakabi bencés monostor föld alatt rejtőző romjait az 1960-66 között Nagy Emese vezetésével folyó régészeti feltárások hozták felszínre. A hatalmas munkával járó ásatásról sajnos csak rövid közlemények jelentek meg, amelyekben Nagy Emese a monostor templomát a 11. századra, a templomtól északra lévő kápolnát a 13. század végére, a kolostori épületeket a 14-15. század fordulójára keltezte.

Bővebben

Mint Kaposvár legfontosabb és leglátványosabb középkori emléke ideális helyszín diákcsoportok iskolai foglalkozás keretében történő fogadására, rendhagyó történelemóra tartására, de célunk, hogy Kaposvár lakossága, valamint a távolabbról idelátogatók egyaránt ismerjék meg történeti és építészettörténeti értékeinket, e vidék múltját.

Rekonstruált kolostor és környezete

A falak körül gondozott, parkos-fás terület lett kialakítva, rekonstruálták a kolostorkertet. Az apátság körül nagyobb erdős területek vannak.

A közelmúltban sor került a romterület felújítására, a falak állagvédelmére, részleges rekonstrukciójára. Két helyszínen új kőtárat alakítottunk ki. Rekonstruáltuk a középkori napórát és harangot. Elkészült az apátsághoz felvezető gyalogút felújítása.

A hely kiváló kiránduló- és pihenőhely azok számára is, akik a nagyváros zajától kívánnak szabadulni.

Megközelíthető: gyalog, kerékpárral, autóval, 7-es helyi járatos busszal


A látogatóépületben múzeumpedagógiai foglalkozások tartására van lehetőség, kínálatunkat megtekinthetik a Múzeumpedagógia menüpont alatt. Lehetőség van új foglalkozások kidolgozására is. Ezzel kapcsolatos igényeiket, kérjük, jelezzék kollégáinknak!
Szentjakabi Bencés Apátság Romkert
7400 Kaposvár
Várdomb utca 1.
GPS koordináták
46°21'26.3"N 17°50'42.0"E
RRM logó_1
©2024 Szentjakabi Bencés Apátság Romkert— Minden jog fenntartva
infoblokk_kedv_final_CMYK_ERFA

A monostortemplom néhol 2,5 méter magasan is megmaradt falai hatalmas értéket jelentenek, a 11. századi építészetünk kevés megmaradt emléke közé tartoznak. Szintén kiemelkedő jelentősége van az itt talált kőanyagnak, különösen a két, eredeti helyén megmaradt faragott oszloplábazatnak. A feltárást követő műemléki helyreállítás során kialakított romkert a környék legfontosabb műemlékévé vált.

Fél évszázaddal később újabb ásatások kezdődtek. Kaposvár Megyei Jogú Város megbízásából. A Rippl-Rónai Múzeum munkatársai 2014-ben a monostortemplomot, majd 2016-ban a kolostor nagyobb területeit ásták újra. Az új feltárások célja a különböző korú falak elkülönítése, építésük idejének és sorrendjének pontosabb meghatározása volt. Az első lépés mindenhol a 60-as években már megforgatott rétegek fáradságos elhordása volt, ezek alatt szinte mindenhol feltáratlan sírok, rétegek vártak kibontásra.

A monostor alapítólevelének szövege későbbi oklevelekben fennmaradt, innen tudjuk, hogy az alapításkor már állt itt egy korábbi templom, amelynek védőszentjét, Szent Jakabot megörökölte a monostor. Az ásatás fontos eredménye volt, hogy sikerült azonosítani ennek a korai épülnek a 11. századi monostortemplomba beépített falait, és a mellé ásott sírokat. A sírokból származó csontokon végzett radiokarbon kormeghatározás alapján a templom a honfoglalás előtt, a 9. században épülhetett, amikor a Dunántúl a Karoling birodalom része volt. Egy hasonló korú erődítés maradványait is megtalálták, amely úgy készült, hogy a domboldalba kialakított padkákra faszerkezetet építettek, amit földdel töltöttek meg. Az erődítés néhány részletének feltárása is hosszú és fáradságos munkát jelentett. A padkák alja sokszor 3-4 méter mélyen volt a mai földfelszíntől, ezen maradtak meg a sánc faszerkezetének égett maradványai.

A különböző korú falszakaszok elkülönítésében, keltezésében a falak eltérő alapozása, a falmaradványokon látható falazási elválások és falak által rombolt sírok is segítettek. Sikerült elkülöníteni a templom 11. században épült falszakaszait. A közel 19 méter hosszú, téglából épült templom félköríves apszissal záródott. A központi terében álló 4 db pillér a belső térben kupolát tartott, amely felett torony épült. Kétoldalt oldalkarzatok álltak, a nyugati oldalon is karzat és torony emelkedett. A 14. század végétől kezdhették meg a templom gótikus stílusú átépítését, amely során a hajó bordás keresztboltozatot kapott. Legkésőbb ekkorra elbontották a középső pilléreket és a hozzájuk kapcsolható tornyot. A késő középkorban kiépült kolostorban több helyen sikerült azonosítani az Árpád-korban emelt korábbi épületeket és elkülöníteni a 14. század végétől kezdődő gótikus átépítés különböző szakaszait.

A mélyebben lévő, még feltáratlan középkori rétegekben nagyjából 150 temetkezést, bontottak ki munkatársaink. A feltárást rendhagyó történelemóra keretében meglátogató több száz általános iskolás gyermek számára ezek a sírok voltak a legérdekesebbek. A monostornál sok száz éven át temetkeztek, a sírok rombolták egymást, a megbolygatott temetkezések csontjait az új sírok oldalához tették. Az antropológiai vizsgálat megállapította, hogy a templomtól délre és keletre talált sírokba főleg felnőtt férfiakat, bizonyára a monostor szerzeteseit temették. Több, téglából falazott sír is volt ezen a területen, amely az apátoké lehetett. A gótikus kolostornégyzet kiépítése után a kerengőfolyosókhoz igazodva kezdtek temetkezni. A templomban főleg a kegyúri család tagjai nyugodtak, a család összetartozását is kifejezte a közös temetkezőhelyül szolgáló monostor.

A feltárásokon az 1960-as és a 2010-es években is nagy mennyiségű leletanyagot találtak. Az értékes kőanyag mellett, hatalmas mennyiségű kerámia edénytöredék és kályhaszem, sok fém használati tárgy, fegyver, ékszer, viseleti tárgy került elő. A monostor egykori könyveiből vereteik maradtak meg, egy napóra töredéke is felszínre került. A 2016-os feltárás legszebb lelete egy apró színarany ékszertöredék, amely a 11-12. századból származhat és minősége, kidolgozottsága alapján a királyi udvarnak dolgozó műhellyel is kapcsolatba hozható.

A munka végén a szelvényeket visszatemették, hogy megkezdődhessen az újabb műemléki helyreállítás.

_
Molnár István régész