„A magyarok nyilaitól ments meg uram minket!” – fohászkodtak egykoron Európa szerte. A foglalkozás bemutatja ennek a fegyvernek a fajtáit, fejlődését, megismerhetővé, tapinthatóvá teszi őket. Kézbe vehető a legősibb botíj, a félelmetes angol longbow, a még félelmetesebb keleti reflexíj, és az íj evolúciójának vége, a számszeríj. A foglalkozás során alkalom nyílik magyar visszacsapóíjak használatára is.

Fűben, fában orvosság – tartja a népmondás, s e tudás egyik ápolói voltak a középkori apátságokban élő szerzetesek. Hogy milyen növényekkel milyen betegségeket tudtak, próbáltak kezelni, gyógyítani, azt mutatja meg ez a sok gyakorlati elemet felvonultató foglalkozás. Néhány főzet elkészítése mellett még a szappankészítés, öntés technikáját is kipróbálhatják a résztvevők.

Hogyan éltek egy apátságban a papok és szerzetesek? Mivel teltek napjaik, hogyan öltözködtek, mit ettek, az igét hogyan hirdették szóban és írásban, s emellett milyen munkákkal kellett, hogy foglalkozzanak még? A foglalkozás során alkalom nyílik az írás kalligrafikus művészetének kipróbálására is mártogatós tollak segítségével.

A bencés apátság romjai között találták meg annak a kőből készült napórának a töredékét, mely alapját adja az idő mérésével, annak régi és új eszközeivel megismertető foglalkozásnak. A sok gyakorlati elemmel tarkított foglalkozás során használunk napórát, klasszikus mechanikus órát ingás és rugós kivitelben, és elemes időmérőket is.

Az érmék használata, mint fizetőeszköz nem egykorú az emberiséggel, azt megelőzte a cserekereskedelem. A foglalkozás során megismerjük ezt is, majd pedig következnek az érmék, aranyból, ezüstből, bronzból. Szóba kerül és kipróbálható az érmék előállítása (érmeverés), hamisítása, elrejtése, megtalálása. Végezetül megtudhatjuk, hogy az érmék hogyan segítik a bencés apátság falainak kormeghatározását.

Valószínűleg minden gyermeket izgat a régészek munkája, akik a földréteg eltávolítása után legelőször pillantják meg a több száz vagy ezer éve a földbe került tárgyak, anyagok maradványait. A foglalkozás során szóba kerül a régészek munkáját segítő humusz, a légirégészet, a leletek kormeghatározása, a régészeti munka technikája, eszközei. A foglalkozáson szerzett ismereteket rávetítjük az apátság múltját kutató régészeti és történészi munkára.

Vajon hogyan éltek őseink? Mit ettek, milyen balesetek érték őket, mennyire használták el a szervezetüket, s ez meglátszik-e csontjaikon? A haláluk oka vajon megállapítható-e? Ezen kérdések megválaszolására tett kutatások kis szeletébe enged bepillantást a foglalkozás, mely során valódi, régészeti feltárásokból származó emberi vázanyag segítségével pillanthatnak be a résztvevők a régész-antropológus munkájába.